A The Killers is az indie rockban próbálkozik, abban a stílusban melyben jelenleg a szigetország vezet, mind mennyiségben, mind minőségben. Azonban ha a csapatot ért hatásokat vesszük figyelembe, akkor egyértelmű, hogy a The Killers hazájában, a szerencsejátékosok Mekkájában is nyomott hagyott a fiatalok zenei ízlésén a nyolcvanas évek európai újhulláma, poszt punkja. A négytagú zenekar (Brandon Flowers – ének, szintetizátor, David Keuning – gitár, Mark Stoermer – basszus, Ronnie Vannucci – dob) ezt nem is tagadja, javukra legyen mondva azonban, hogy mértékkel nyúltak a múlthoz, épp megfelelő arányban vegyítették a poszt punkot a mai amerikai rockkal. (Már névválasztásuk is tisztelgés az európai nagy előd, a New Order előtt, a The Killers ugyanis az egyik New Order videoklipben látható fiktív banda neve.) Megfelelő mennyiségű Strokes, egy csipetnyi Pulp, a tisztesség kedvéért Cure és a szintetizátoroknak köszönhetően néha még egy kis Duran Duran-os diszkót is fellelhetünk. Hallhatóan a legfontosabb cél az angol lemezpiac elleni támadás volt, mely annyira jól sikerült, hogy a debütáló anyag rögtön a top 10-ben landolt, ami nem kis teljesítmény egy las vegasi kezdő csapattól. A lemez erősebbik felébe tartozó dalok közül kiemelkedő a két kislemez siker, a Somebody Told Me és a Mr. Brightside. Az előbbi egy kifejezett „indie sláger”, az utóbbi pedig szinte egy felturbózott Cure nóta. Azonban nem csak ebben a dalban érezhető a fiatal (22) éves énekesre tett „Mad Rob” hatás, hanem jelen van az Andy you’re a star-ban is. Nagyon eltalált az All These Things That I’ve Done, melynek végén egy gospel kórus is erősíti a refrént. A Glamourous Indie Rock And Roll minden bizonnyal egyfajta himnuszként íródott, azonban a lemezen már inkább csak paródiaként szól. Összevetve a The Killers és a Franz Ferdinand muzsikáját, bizony a skót banda felé billen a mérleg, azonban tény, hogy mind a két csapat tudatosan a közönség igényeit célozta meg. A Hot Fuss ezzel együtt egy igazán mai és nagyobb részben hallgatható indie rock lemez.