Ne kerteljünk: a skót Franz Ferdinand a 2004-es év leglegleg-zenekarja. A skót művészeti főiskolásokból néhány éve alakult zenekar egy év alatt üstökösszerű karriert futott be. 2003 végén már, mint befutásra esélyes zenekart ízlelgette, majd kaserolta a brit zenei média, aztán 2004 elején megjelent lemezüket már egyöntetű ujjongás fogadta, hogy aztán már a Franz Ferdinand legyen a 2004-es nyári koncertszezon egyik igazi hőse. A négytagú zenekar úgy zárta az évet, hogy független lemezkiadós együttes létére 2 millió lemezt adott el világszerte és az összes létező és fontos angol/brit zenei díjat besöpört - MTV Music Awards, Brit Awards stb.- ráadásul egy új zenei trend előtt nyitotta meg a kaput. A Franz Ferdinand zenéje afféle dupla- vagy triplafenekű bőrönd: Alex Kapranos és együttese visszahozta a gitárpopba a humort és táncolhatóságot, könnyen értelmezhető formában tálalja a pop-art és az art-pop gyakran formalista iróniáját, megidézi a 80-as évek legelejének poszt-punk, new wave gitárzenéjét és olyan zenekarok munkásságára reflektál, mint a Talking Heads, az XTC, a Gang Of Four, a Pixies, a B-52's vagy az egy évtizeddel ezelőtti, britpopos Blur, ráadásul séróból nyomja a szellemesebbnél szellemesebb, lendületes indie-pop slágereket.